Fandom

Wikia Kampány

Joe Klein: Az elveszett politika

44pages on
this wiki
Add New Page
Vitalap0 Share

Joe Klein: Az elveszett politika - pár szó erről a könyvről Szerkesztés

A teljes cím: Az elveszett politika - Hogyan trivializálták az amerikai demokráciát azok, akik hülyének nézik az embert?

Eredeti cím: Politics Lost - How American Democracy Was Trivialized by People who Think You're Stupid

A cikk célja Szerkesztés

Azért írok erről a könyvről, mert tartalma e szájtra kívánkozik: sokat megtudtam belőle arról, hogy a hatvanas évektől máig hogyan zajlott-zajlik a választók szavazatainak megszerzése az Egyesült Államokban. Nekem úgy tűnik, hogy a mi politikai elitünk is ismeri és használja a leírt módszereket - felismerhetőek politikai szlogenek, eszközök, és egyéb jelek is arra utalnak, hogy az itthoni elit is az USA-beli két pólushoz gondolja igazítani a szavazótáborokat. A könyvet elolvasva azt kell mondjam: szánalmasan.

Azért is írok a könyvről, mert érdekes. Mesélget, és ezzel segít abban, hogy megértsük, átérezzük, hogy a rendszer szereplőinek milyen gyakorlati megfontolásaik vannak, hogyan használnak minket, választókat.

Az íróról és formai dolgokról Szerkesztés

A könyvet egy újságíró írta, aki hatvanvalahánytól újságíróként kíséri figyelemmel az USA választási kampányait. Például a Time és a Rolling Stone magazinokban publikál(t). Saját leírása szerint demokrataként indult, utána úgynevezett mérsékeltté vált.

Számomra újszerű volt, hogy a politikát úgy lehet szeretni, mint a forma1-et, hollywood-i sztárok életét vagy a focit. A szerző az egész cirkuszt szereti, ismeri a rivaldafényben álló szereplőket és kevésbé ismert segítőiket, követi a színfalak mögötti tevékenység jelentős részét, tudja, hogy ki melyik csapathoz "igazol"... és erről anekdótázik. A könyv időben halad előre, mesélget a kampányokról, utazásokról államról államra, az elnökjelöltek és a stábok viszonyáról, arról, hogy kik voltak a stábok tagjai, milyen rossz és jó döntéseket hoztak, aljas vagy tisztességes, újszerű vagy elcsépelt eszközöket alkalmaztak, szervezett vagy civakodó volt a csapat, stb. Nem feszegeti az író, hogy a regan-i panamai beavatkozás mennyire volt problémás, ki milyen ígéretet szegett meg egyes helyzetekben, stb. - csak ír.

Röviden, ami nekem lejött Szerkesztés

Nem ez a könyv fő állítása, csupán megerősíti azt az egyszerű tényt, hogy a politika professzionális résztvevői - a politikusok, de maga az író is ide tartozik - a kampányolás jelen formája miatt nem foglalhatnak állást még a legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb kérdésekben sem, amiről úgy gondolják, hogy az a pozíciójukat - ami a népszerűségükön alapszik - veszélyezteti. Ehhez igazítanak mindent, és aki nem így tesz - akár egyszer elszólja magát -, az átmenetileg vagy végleg lekerül a porondról, esetleg fel sem kerül oda. Így a mai elnök(jelölt) feladatai:

1. az előzetes kiválasztás során a mustrát tartó szak-zsűrinek kell megfelelnie,

2. a kampány tömegkommunikációs része során az ellenfélnél kell népszerűbbé válni (ami a másik népszerűségének csökkentését és a saját növelését egyaránt jelenti),

3. a kormányzás első szakaszában érdemi vezetői munkát kell végezni,

4. a második részben pedig már a következő választásokra kell készülni népszerűségnövelő intézkedésekkel.

A könyvben természetesen elfogadott az az alaphelyzet, hogy a 2. és 4. szakasz idején fel sem merül, hogy kampányolók ne kiszolgálják a választókat, és az sem nagy baj - bár bizonyos eszközöket kritizál a szerző -, hogy kihasználják véleményformálás manipulálhatóságának minden módját, amit felismernek és alkalmazhatónak találnak. A kampányok ezt olyan formában teszik, ahogy azt a választókra a szerintük kívánt hatást fejti ki, - ami nem egyszerű, hiszen a választók természetesen "tanulnak" az iterációk (kampányok) során, azaz a használt eszközökre esetenként másként reagálnak. Így a rendszer folyamatos fejlődésben, változásban van. Jellemző trendek:

A kampány-csinálók - a politikus és a stáb - egymáshoz viszonyított súlya Szerkesztés

  • A hatvanas években a politikusok - akik a politikai tartalmat hordozták - ténylegesen meghatározták a kampányt és tényleges vezetők voltak, akiket tanácsadók csak segítettek.
  • Ez fokozatosan mozdult el abba az irányba, ahol most vagyunk: a voksok elnyeréséhez a tömegkommunikáció fontosabbá vált, mint a tartalom, így a jelöltek által hordozott tartalomnál egy időre fontosabbá vált a kampány szakértők által biztosított szolgáltatáscsomag: a közvélemény szondázása, értelmezése, (olyan mélységig, hogy szavakat és kifejezéseket tesztelnek, amelyeket a beszédekben szabad-nemszabad használni), az erre reagáló válasz-üzenetek megfogalmazása: reklámok, beszédek elkészítése, és ezek célba juttatása.
  • Eljutottunk oda, hogy a kampány erős emberei ahelyett, hogy csak a 2. és 4. szakaszban kapnának - a kompetenciájuknak megfelelő - szerepet, sajnos a 3., kormányzati operatív szakaszban is kulcspozíciókhoz jutottak, így a kormányzati szakmai teljesítmény ezt megsínylette, pl. az iraki háborút is kommunikációs feladatnak tekintették.
  • A jövőre nézve az erőviszonyok kiegyenlítése érdekében az író a zárszavában azt ajánlja a jövendő jelöltnek, hogy tartson maga mellett egy olyan személyt, aki nem a kampány sikere céljából társult hozzá (azaz nem a kampány szolgáltató csoport tagja), hanem a jelölt emberi társa a kampánytól függetlenül. Az erőviszonyok kiegyenlítésének célja az, hogy elkerülje azt, hogy a jelölt sematikussá, unalmassá váljon azáltal, hogy túl nagy eltérésre kényszerül a számára komfortos és a stáb által igényelt megnyilvánulás között. Merthogy a stáb a közvélemény-optimumot fogja elvárni a jelölttől, ami oda vezet, hogy a jelöltek látszólag nagyon hasonlóakká válnak.

Az igénybe vett eszközök Szerkesztés

  • Bizonyára mindig is létezett a lejáratás, a rosszindulatú hazug pletykák terjesztése informális eszközökkel. Profinak tűnő megnyilvánulások - ha jól emlékszem - a könyv szerint '90 tájékától voltak észlelhetőek, de 2004-ben már formális eszközökkel is zajlott: Kerryt egy civil szervezet vádolta meg a múltjából kitalált dolgokkal. A szervezet többmillió dolláros médiaköltségvetéssel hajtotta végre az akciót.
  • A korábbi évtizedekben egyszerű és aránylag ritka közvéleménykutatásokat felváltották a nagyon gyakori, végül a kormányzati időben is folyamatos kutatások. A kérdezés minősége is változik: a kérdőívezés mellett megjelentek a fókuszcsoportos kutatások, és - mivel a fókuszcsoportban a társadalmi normákhoz való látszólagos igazodási kényszer miatt nem azonosan viselkednek az emberek, mint a teljesen zárt közösségükben vagy a szavazófülke magányában - így négyszemközti és nem verbális véleményalkotási kutatások kezdenek megjelenni.
  • A weben szerveződő közösségek és blogok szerepet kapnak. Howard Dean jelölt esetében 2003-ban még nem tudatos, hanem ölbe pottyant eszköz volt, amit nem is egészen értettek. A net kétirányú kommunikációt tesz lehetővé, és azonnali választói értékelést lehet leszűrni a látogatottsági adatokból.

Egyebek Szerkesztés

  • A könyvből úgy vettem le, hogy az USA-ban a nyolcvanas évek óta jelentkezik az a tünet is, hogy határozott kampány-ígéreteket nem tartanak be (adócsökkentés-nem emelés). Úgy tűnik, hogy megpróbálják tartani az ígéretet, és csak pár év után térnek el tőle. Az számomra nem derült ki, hogy ennek mik a következményei.
  • Kezd kint is szóbakerülni, hogy a következő választás megnyerése érdekében eladósítani az államot nem is rossz ötlet, mert a választóknak nem áll össze a kép.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki